Interjú Gabival a 2009/2010-es szezon előtt
2008
nyarán igazoltál a Krim Ljubljanából a Buducnost Podgoricába, 2 éves szerződéssel. Miért pont őket
választottad?
Szimpatikus volt a fiatal feltörekvő csapat,
úgy gondoltam meg fogom találni a helyem közöttük és az én rutinommal hasznos
tagja lehetek a közösségnek.
Hogy
fogadtak a csapatnál, könnyen beilleszkedtél? Vannak olyanok a csapatban akikkel szorosabb a viszonyod és nagy barátnők
lettetek?
Nem csalódtam, nagyon kedvesek voltak az első pillanattól semmi problémám nem volt. Nyitott , barátságos lányok, emberek közé kerültem, úgyhogy gyorsan
megtaláltuk a közös hangot!
Természetesen a pályán kicsit több időre volt szükségem, hogy a csapat ritmusát, játékát
megismerjem, felvegyem!
Jól érzem magam mindenkivel, de van olyan is
a csapatból, akivel különösen közeli barátságba kerültem: a szobatársam
Katarina Bulatovic és a tolmácsunk Tótisaszegi Tímea. A szabadidőm java részét is velük
töltöm.
Milyen az ország, a főváros és az
ottani emberek? Hogy viszonyulnak a női kézilabdához és a csapathoz?
Nagyon szép az ország, szinte mindent láthat
az ember (tavat, folyót, tengert, hegyeket, erdőket) Már rengeteg helyen jártam
az elmúlt egy évben! A legszebb tavasszal, amikor minden gyönyörű zöld! Sajnos
a nyáron kicsit elégnek a növények, mivel nagyon forró és hosszú a nyár és nem
sok eső van!
Podgorica hihetetlen módón fejlődik,
emlékszem milyen volt, amikor pár évvel ezelőtt játszottunk itt a Dunaferrel. Azóta rengeteget változott, új épületek,
irodák, lakóparkok! És végre megépült az első bevásárló központ is :-)))
Az elhelyezkedése pedig nagyszerű,
Az emberek pedig nagyon barátságosak és
nyitottak! Sajnos nem sokan beszélnek angolul, úgyhogy nem volt egyszerű a
kommunikáció az elején! Viszont ennek köszönhetően, már szinte mindent
megértek, montenegróiul és remélem rövidesen el is
tudok mondani mindent, amit szeretnék :-)))
Eléggé temperamentumosak és rendkívül büszkék
a függetlenségükre! ezért is hangsúlyozzák mindig,
hogy montenegróiul tanulok, nem szerbül, bár szinte ugyanaz a két nyelv csak
árnyalatnyi a különbség :-)
Bár van röplabda, kosárlabda és focicsapat is Podgoricán , a női
kézilabda a legnépszerűbb sportág! Az ország minden részéről jönnek a kézilabda
rajongók! A BL meccseken megtelik az 5000 férőhelyes csarnok! Amikor pedig
túljutottunk az első körön még 2000 ember várakozott kint, akik szintén
szerették volna megnézni élőben a mérkőzést!
Ehhez a népszerűséghez kell az eredmény is,
amit elértünk az előző évben! Mindenesetre szívet melengető érzés volt
kézilabdázónak lenni Podgoricán a tavalyi BL sorozat alatt! Igazi őrület
volt a városban, ahogy ezt Magyarországon is volt szerencsém átélni :-)))
Az első
év után, hogy érzed, mennyiben valósultak meg az előzetes várakozásaid? (a
csapatban elfoglalt helyed, a teljesítményed illetve a csapat szereplése
szempontjából) A klub vezetése elégedett volt a csapat
teljesítményével az elmúlt idényben?
Azt hiszem nem lehet
okunk panaszra! A tavalyi évben kisebb csodát csináltunk azzal, hogy
bejutottunk a legjobb 8 közé ezzel a fiatal csapattal, ami nem sikerült nekik
az előző 5-6 évben jóval rutinosabb
játékosokkal! Azonban a saját játékomon és a csapat játékán is van
még mit javítani!
A csapat nagy többsége fiatal, te
vagy a rutin és a tapasztalat egyik képviselője a keretben. Szoktak esetleg
hozzád fordulni tanácsot kérni bizonyos szituációkban a meccsek közben? Zsiga
Gyula szokott számítani rád, mint az edzői instrukciók továbbítójára a
pályán?
Természetesen igen, de ez a játékosok
mentalitásától függ! Legtöbbször egy kis megnyugtatásra és biztatásra van
szükségük meccsek előtt és alatt! Meg természetesen irányításra, ez a
védekezésben az én feladatom!!!
A taktikai utasításokat nem kell
továbbítanom, mivel tolmács dolgozik velünk, így azonnal kiabálja a lányoknak amit a Gyula kér! Támadás-védekezés csere alatt,
(mivel én leginkább védekezek) pedig a védekezési hibákat folyamatosan
javítjuk!
Milyen edzések vannak? Mennyiben
más az ottani edzés és felkészülési menetrend, mint az itthoni illetve a ljubljanai?
Az edzések teljesen olyanok, mint otthon
Magyarországon! Egy év elteltével már folyamatosan is mennek, legyőztük a
kezdeti nehézségeket :-) Ettől eltérő csak
Ljubljanában volt, ahol nem volt ennyi és ilyen intenzitású edzésünk!
A szezon pedig csak annyiban más, hogy
rengeteg utazással jár az, hogy komoly meccseket tudjunk játszani!
A Montenegrói liga nagyon gyenge, így a mi
csapatunk csak a rájátszásban a legjobb négy közé lép be automatikusan
áprilisban!
A regionális liga hozott megoldást arra a
problémára, hogy azok a csapatok is megfelelően tudjanak készülni a BL-re ,
akiknek nem megfelelő szintű a bajnokságuk !
Valamint különböző nemzetközi tornákon
veszünk részt, ezzel telt az idei augusztus is! Egy hét felkészülés napi 3
edzéssel a hegyekben, majd tornák és meccsek! Egy kicsit később szeptemberben
lesz még időnk egy kis fizikai felkészülésre!
Hogyan telnek a „civil” napjaid
Montenegróban? Mit szoktál leginkább csinálni a szabadidődben? Össze szoktak
járni a játékosok a pályán kívül is?
Sajnos kevés teljes szabadnapunk van, de
amint lehet, irány a tengerpart :-) vagy a hegyekbe!
Év közben leginkább pihenéssel telik, vagy
egy wellness hotelbe megyünk kicsit szaunázni és kikapcsolódni, vagy csak
egyszerűen jól esik ennyi utazás mellett csak egy kicsit otthon lenni, dvd-t nézni, olvasni, beszélni a családdal,
barátokkal az interneten! És ezeken a szabadnapokon van alkalmam válaszolni
erre a rengeteg kérdésre is, amit feltettél :-)))))
Mennyire tudtál hazajárni év
közben illetve milyen volt a nyári szabadságod?
Montenegróból jóval nehezebb hazajárni, mint
Ljubljanából, de azért volt lehetőségem jó néhány alkalommal
:-) Valamikor repülővel, de leginkább kocsival!
Sajnos nem olcsó a repülés, nincsenek fapados
járatok, autóval pedig 9-11 óra az út, attól függően, hogy a családomhoz megyek
Mohácsra, vagy a barátaimhoz Győrbe!
A nyári 6 hét szabadság alatt volt
lehetőségem mindenkivel találkozni otthon, néhány hivatalos ügyet
elintézni, valamint egyelőre csak vendégként voltunk meglátogatni a
válogatottat a Mediterrán játékokon Olaszországban, mivel én hivatalosan
augusztustól játszhatok a montenegrói válogatottban, Katja
pedig csak a jövő nyártól!
Az utolsó két hetet pedig itt töltöttem
Montenegróban, hiszen gyönyörű a tengerpart :-))
Mindjárt kezdődik az új idény, már
javában tart a felkészülés is. A csapat az új igazolásokkal megerősödött.
Milyen célokat tűzött ki a csapat elé a klubvezetés az évadnyitón? Esetleg
írnál pár szót arról, hogy miként is zajlott ez az esemény?
Augusztus 2-án kezdődött az idei év egy nyitó
vacsorával! Juniorjaink már a felkészülésükről jöttek vissza a vacsora miatt,
megérkeztek az újak és a még sajnos sérült játékosok is velünk
voltak! Szokásosan jó hangulatban telt a vacsora, azonban már mindenki a
felkészülésről beszélgetett!
A csapatunk tényleg erősödött az új
játékosokkal, valamint a fiataljaink is rutint szereztek az előző évben, ezért
az elvárások is nőttek!!
Már nem számítana csodának, a tavalyi
eredmény! Az idei cél a legjobb négy közé jutás a BL-ben........vagy még tovább :-))) és természetesen a lehető
legjobb eredmény elérése a Regionális Ligában! A válogatottal nemsokára
kezdődik az EB selejtező, úgyhogy van bőven kihívás!
Hirtelen nem is tudom, melyikről beszéljek,
hiszen mindegyik fontos!
Azt hiszem az lesz a legjobb, ha nem vágok a
dolgok elébe és remélem ezen túl Isthy és Pumi
segítségével folyamatosan hallani fogtok rólam és a csapatról is!
Végezetül még egy utolsó kérdés:
Hogy tervezed, mennyi ideig maradsz Montenegróban?
Erre annyit mondhatok: Remélem minden így halad tovább, ahogy
eddig.......... :-))))