Gabca, mert aki ismeri, így hívja a Buducnost Podgorica 186 cm magas balátlövőjét, 1979. szeptember 15-én született Mohácson. A kézilabdával is itt ismerkedett meg 10 éves korában, de ekkor még sok más sportág mellett (röplabda, kosárlabda, atlétika) űzte Oszlár Ferenc kezei alatt NB/II-es szinten. Mohácsról a gimnázium második osztályában Pécsre igazolt, ahol a serdülő csapat mellett kettős játékengedéllyel még a mohácsi együttesben is játszott. Egy serdülő torna alkalmával a Győri ETO is felfigyelt rá, és bár nagyon szeretett korábbi csapataiban játszani, útját Róth Kálmán megkeresésére Győr felé vette. Innentől már minden erejével a kézilabdára koncentrált. Bár fiatal volt még, mikor a Rába-parti együtteshez került, szülei maximálisan mellette álltak, és hagyták, hogy lányuk maga döntsön jövőjéről. Gabca hamar hozzászokott az önálló élethez, ehhez persze a Győrben kialakult közösség is nagyban hozzájárult. Ő pedig élt az élet adta lehetőséggel és fél évvel érkezése után az ifi mellett már a felnőtt edzéseket is látogatta és szépen lassan az együttes alapembere lett. A felnőttben eleinte csak néhány támadásnyi lehetőséget kapott, később viszont már mind támadásban, mind védekezésben csapata erőssége lett. Állítása szerint nehéz volt feldolgozni, hogy szinte már elkönyvelten ezüst lányok voltak, hiszen sem itthon, sem nemzetközi szinten nem tudtak a csúcsra érni, pedig egy sportoló mindig azért dolgozik, hogy győzzön, de ez nekik akkor minden erőfeszítés ellenére sem sikerült.
Jól érezte magát Győrben, 2003-ban mégis elhatározta, hogy váltani fog, méghozzá Magyarország kézilabda-történetének egyik legsikeresebb klubjához, a Dunaferrhez igazolt. Dunaújváros méreteinél fogva sem olyan nyüzsgő, mint Győr, de az emberek kézilabda iránti szeretetét Gabca is kiemeli. Mindenhol megismerik a csapat játékosait, és nem telik el nap, hogy ne hallana pár kedves szót az emberektől. Persze a legfontosabb, hogy a sok második hely után, végre aranyérem került a nyakába, mind a bajnokságban, mind a Magyar Kupában (2x magyar bajnok, és MK győztes a piros-fehér együttessel). A 2004-2005-ös szezon sajnos nem úgy alakult, ahogy azt várni lehetett, hiszen Kulcsár Anita tragédiája és a sorozatos sérülések igencsak visszavetették a csapatot, de a lányok hihetetlen összetartásról tettek tanúbizonyságot és minden körülmény ellenére végig nyitott volt a bajnokság és a Magyar Kupa sorsa is! A 2005-2006-os szezonban egy jelentősen kicserélődött újvárosi csapat vágott neki a küzdelmeknek, és habár a rájátszásban is megvolt az esély a bajnoki cím visszahódítására, végül meg kellett elégedni a Debrecen ellen kivívott bronzéremmel.(Szoros meccseken maradtunk alul a bajnok Győr és a második helyezett Ferencváros elleni mérkőzéseken is) Ez az idény nemzetközi szinten is adós maradt a sikerekkel. Hosszú évek óta először nem tudtunk továbblépni a Bajnokok Ligája csoportköréből. (Döntő jelentősége volt az Oroszországban vívott Lada elleni mérkőzésnek, ahol egy kicsit karcsúbb vereséggel még a Dunaferr lett volna a továbbjutó) Maradt tehát a KEK, ahol a norvég Gjerpen csapata várt a magyar lányokra. A kinti egygólos vereség után azonban itthon jött a hidegzuhany. Hazai pályán csak döntetlent játszottunk, és így erre az idényre elbúcsúztunk a nemzetközi porondtól.
Már márciusban napvilágra került, hogy Gabi változtatásra szánta el magát. A Dunaújvárosban töltött 3 és fél év után, amit megannyi sikerrel tett emlékezetessé, 27 évesen úgy gondolta, hogy kipróbálja magát külföldön is. Európa egyik legsikeresebb klubjához, a Krim Ljubljanához igazolt, ahol másik két magyar klasszis, Pálinger Katalin és Siti Esztter is csapattársa lesz. Habár a Krim csapata nagyon átalakult a nyáron, a szlovén élgárda nem titkolt célja egy újabb Bajnokok Ligája siker. A várakozások ellenére sajnos a Krim nem tudta megvalósítani a sikeres BL szereplést sem 2007-ben, sem 2008-ban. Az átalakuló klubvezetés úgy döntött, hogy a csapat megfiatalítása és a hazai utánpótlás nevelése a cél. Ezért Gabi is a változtatás mellett döntött és a 2 szlovén bajnoki cím valamint kupagyőzelem megszerzése után elfogadta a montenegrói Buducnost Podgorica ajánlatát. 2008 nyarától 2 évre kötelezte el magát új csapatához, amelynek edzője Zsiga Gyula lett és sok fiatal játékos alkotja a csapatot. Természetesen a magyar edző személye elősegítette Gabinak a csapat játékába történő gyors beilleszkedését. Az első évben a fiatal csapat Gabi rutinjának, tapasztalatának és góljainak is köszönhetően kiválóan teljesített a BL-ben. A várakozásokat felülmúlva a sok sérülés ellenére a Buducnost a legjobb 8 közé jutott és nem sok hiányzott az elődöntőhöz sem. Természetesen a hazai bajnoki címet is elhódították a kupagyőzelemmel együtt. Az új idényre a klubvezetés új igazolásokkal még tovább erősítette a csapatot, Gabi csapattársa lett Szamoránszky Piroska és több kiváló külföldi játékos. A klub vezetése által megfogalmazott cél pedig a BL elődöntőbe jutás. A kitűzött célt sajnos nem sikerült megvalósítania a csapatnak a 2009/2010-es idényben sérülések és más problémák miatt. A BL-ben nem jutottak be a legjobb 8 közé és így a KEK-ben folytathatták. A folytatás azonban kiválóan sikerült és meg sem álltak a végső győzelemig. Így egy KEK győzelemmel zárta a csapat a nemzetközi kupaküzdelmekben az évet és Gabi megnyerte első nemzetközi kupatrófeáját. Az év utolsó erőpróbáján a WRHL Final Four küzdelmeiben a csapat megnyerte a Regionális Ligát is.